Amikor a XII-XIII században rájöttek, hogy a földből kiemelt szerkezet kevéssé megy tönkre, a faanyag nem korhad el, már lehetővé vált, hogy ne csak fonással, hanem téglával is ki lehessen tölteni a faszerkezetek közeit. Napjainkban e vegyes falazatot nevezi a szakirodalom "Fachwerk"-nek. A továbbiakban erről tárgyalunk részletesebben. Nem véletlen a fachwerkes építési mód - és stílus - kialakulásának időpontja. Ez az az idő (tehát 700-800 évvel ezelőtt), amikor a gótika kivirágzik. Ahogyan a kőből faragott magas és vékony támpillérek a templomok, várak esetében, úgy a köznapi építkezésben használatos favázak is az erőjáték és a kecsesség szimbólumai. Ebben a korban éri el a mérnöki-építészeti tudás azt a szintet, mely lehetővé teszi, hogy már ne a vastag, tömzsi falakkal támasszák alá a terheket, hanem minél kevesebb anyagot igénylő és ezzel együtt minél látványosabb szerkezetek készülhessenek. A fachwerkes házak éppen ezért a gótikus katedrálisok rokonának tekinthetők. A fachwerk megszületésének másik mozgatórugója az általános fahiány volt - erről A fa mint építőanyag fejezetben olvashatsz. A favázak megépítéséhez, állékonyságának biztosításához igen nagy szaktudás kellett. A kötések bonyolultsága, a szerkezetek "megtervezése", majd az anyagok legyártása és összeállítása az éppen ebben az időben különálló mesterséggé váló ács, faragómesterek legfontosabb feladatává vált (lásd: Akik a házakat építették fejezet) A favázas (fachwerk) falazatoknál az épület teherhordó szerkezete maga a faváz. Már a sövénnyel kitöltött favázas falak is igen stabil szerkezetet alkottak, de igazán ez a tégla falkitöltések alkalmazásával eredményez nagy állékonyságot. Akkor is,a mikor ez a kitöltés egyszerű vályogtégla. Nem voltak számítások, kísérletek, több évszázados tapasztalatok alapján építették elődeink házaikat - aminek következtében természetesen túlméretezettek lettek az elemek, de ez nem baj. A vázat alkotó faanyag Közép-Európában többnyire fenyő, tőlünk nyugatabbra és nagyobb terheknél (például a talpgerendánál) bükk vagy tölgyfa is felhasználásra került. A házak alapozását többféle módon oldották meg: kőtömbökre, esetleg a földre fektetett fagerendák képezték a favázas házak alapjait. A földön futó gerendák tölgyből készültek, az ellenálló képességüket kezeléssel, esetleg pörköléssel növelték. Napjainkban e házak alapja is beton, vasbeton, és komoly szigetelést helyeznek az alapszerkezetre. A favázas épületek arculatát a látható oszlopok, a közöttük húzódó kötőelemek, valamint a szerkezet merevségét biztosító ferde dúcok, támaszok határozzák meg. Ez utóbbiak mind a sarkokon, mind a közbenső mezőkben elhelyezkedhetnek. A harántfalak (válaszfalak) és a főfalak csatlakozásánál mindig állt egy oszlop, ez támasztotta oldalról a harántfalakat. A faváz szerkesztésének szabályait sok évszázadon át alakították ki az ilyen technológiát használó nemzetek. A különféle fakötések, csatlakozások lehetőséget adtak bonyolult alakú, elrendezésű épületek létrehozására, ugyanakkor lehetővé tették építtetőik és megalkotóik számára, hogy megmutassák a szép iránti fogékonyságukat. Maguk a vázak általában fenyőből készültek, eleinte bárdolt - hasított -, majd fűrészelt megdolgozással. A pontosan lemért, leszabott gerendákat, oszlopokat először próbaképpen összeállították. Ekkor alakították ki azokat az igen bonyolult fakötéseket, melyek szegezés, csavarozás nélkül is biztosították a keretszerkezet állékonyságát. Gyakran előfordult, hogy a ház anyagát az építkezés helyétől távol gyártották le. A műhelyben a vázat összeillesztették, az egyes elemeket bejelölték, beszámozták majd újra szétszedték a szerkezetet. A helyszínre szállítás után a korábban elkészült alapra aztán már egyszerű volt a faváz felállítása. A vázas építésnek megvoltak a megfelelő előírásai, melyek leginkább a biztonságot szolgálták. Ilyen például, hogy két egymás feletti mezőben a ferde dúcok - a megfelelő merevség biztosítása érdekében - nem futhatnak párhuzamosan, a födémgerendákat hosszgerendákra fektetik, az oszlopokat alul küszöbgerendák, felül koszorúgerendák fogják össze, stb. A gerendák és oszlopok általában 80 - 100 centiméterre kerülnek egymástól A fachwerk-es épületek jellegzetes képéhez hozzá tartozik az a megoldás, miszerint az épület felső szintje kiugrik, szélesebb, mint az alatta található: ezzel nem csak teret nyertek, hanem a konzolosan túlnyúló gerendák erőjátéka is kedvezőbb lehetett. Az elkészült faváz oszlopainak oldalára háromszög, négyszög keresztmetszetű lécezés került. Ennek célja a kitöltő téglafalazat stabilitásának biztosítása: a favázzal érintkező téglák oldala a lécezésnek megfelelő hasítékot kapott. A váz megtervezésekor igyekeztek a kitöltő téglafalazat méreteihez igazodni: a téglák magassági méretének és a hézagnak a többszöröse volt az oszlopok magassága. A falazatok - éppen a látványos váz bemutatása érdekében - gyakran vakolatlanok. Vályog kitöltésnél természetesen szükséges a vakolás, ilyenkor maga a váz látható marad. A favázas épületek több olyan előnnyel rendelkeznek, mely akár napjainkban is indokolttá tenné alkalmazásukat: - megfelelő előregyártás esetén a hagyományos falaknál jóval gyorsabban megépíthetők, - hagyományos, természetközeli anyagból állnak, - akár több szintesek is lehetnek, amely a tömör vályogfalaknál, vert falaknál nehezen kivitelezhető, - a falazatok vékonyabbak lehetnek, ezzel anyag és hely takarítható meg, igen változatos alaprajzi kialakítás lehetséges a vázas szerkezet alkalmazásával. Sajnos hazánkban mind a régi épületek, mind az újonnan épültek között is csak fehér hollóként találkozunk ezzel a falszerkezettel. A XVII-XVIII. században jelentős német betelepülés történt hazánkban. Az akkor hazánkba kerülő német csoportok (melyek között ugyanúgy voltak svábok, mint szászok) igyekeztek a hazai építési szokásaikat - ezzel a fachwerk-építkezést - meghonosítani, ám a hazai fahiány, majd a befogadó nemzet szokásaiba való beolvadás teljesen eltüntette e szándékot. Napjainkban is a faanyag drágasága a favázas építkezés egyik hátráltatója, bár legalább ennyire oka ennek az, hogy az építeni akarók, a tervezők, szakemberek sem ismerik e módszereket - leszámítva természetesen az új típusú favázas épületeket, ahol már mindenféle hőszigetelő, kitöltő anyaggal, falemez burkolással oldják meg a falazat összeállítását. De ez már egy másik történet. Az építészet, építőmesterség olyan "tudomány", melyről órákon, napokon át lehet beszélni. Ám van egy régi kínai mondás: ezer szónál többet ér egyetlen kép. A következőkben a sok beszéd helyett inkább rajzokon, fotókon mutatom be a fachwerk építkezést, az alkalmazott szerkezeti megoldásokat (természetesen rövid magyarázatokkal), mert így sokkal könnyebb megismerni és megérteni a dolgokat. Természetesen, ha valami részletesebben érdekel, vagy segítségre van szükséged, szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre az alábbi email-címen:
FACHWERK HÁZAK SZERKEZETEI (képgaléria)
Érdemes ellátogatni az alábbi honlapokra is: Somfai Attila: Ízelítő a múlt század faépítés tudományából Német nyelven: Fachwerkhaus.de
|
Ha valami érdekel, esetleg segítségre van szükséged: