← fachwerk.uw.hu KEZDŐLAP

A fachwerk házak szerkezetei

A földbe ásott cölöpökön nyugvó favázas épületek - melyekről a A favázas építkezés történetéről röviden részben olvashattunk, és nézhettünk meg számos példát - sövényfallal készültek. Ennek egyszerű oka volt: a cölöpök között a csupasz föld húzódott, erre elemekből falat építeni nem lehetett.

Amikor a XII-XIII században rájöttek, hogy a földből kiemelt szerkezet kevéssé megy tönkre, a faanyag nem korhad el, már lehetővé vált, hogy ne csak fonással, hanem téglával is ki lehessen tölteni a faszerkezetek közeit. Napjainkban e vegyes falazatot nevezi a szakirodalom "Fachwerk"-nek. A továbbiakban erről tárgyalunk részletesebben.

Nem véletlen a fachwerkes építési mód - és stílus - kialakulásának időpontja. Ez az az idő (tehát 700-800 évvel ezelőtt), amikor a gótika kivirágzik. Ahogyan a kőből faragott magas és vékony támpillérek a templomok, várak esetében, úgy a köznapi építkezésben használatos favázak is az erőjáték és a kecsesség szimbólumai. Ebben a korban éri el a mérnöki-építészeti tudás azt a szintet, mely lehetővé teszi, hogy már ne a vastag, tömzsi falakkal támasszák alá a terheket, hanem minél kevesebb anyagot igénylő és ezzel együtt minél látványosabb szerkezetek készülhessenek. A fachwerkes házak éppen ezért a gótikus katedrálisok rokonának tekinthetők.

A fachwerk megszületésének másik mozgatórugója az általános fahiány volt - erről A fa mint építőanyag fejezetben olvashatsz.

A favázak megépítéséhez, állékonyságának biztosításához igen nagy szaktudás kellett. A kötések bonyolultsága, a szerkezetek "megtervezése", majd az anyagok legyártása és összeállítása az éppen ebben az időben különálló mesterséggé váló ács, faragómesterek legfontosabb feladatává vált (lásd: Akik a házakat építették fejezet)

A favázas (fachwerk) falazatoknál az épület teherhordó szerkezete maga a faváz. Már a sövénnyel kitöltött favázas falak is igen stabil szerkezetet alkottak, de igazán ez a tégla falkitöltések alkalmazásával eredményez nagy állékonyságot. Akkor is,a mikor ez a kitöltés egyszerű vályogtégla.

Nem voltak számítások, kísérletek, több évszázados tapasztalatok alapján építették elődeink házaikat - aminek következtében természetesen túlméretezettek lettek az elemek, de ez nem baj.

A vázat alkotó faanyag Közép-Európában többnyire fenyő, tőlünk nyugatabbra és nagyobb terheknél (például a talpgerendánál) bükk vagy tölgyfa is felhasználásra került.

A házak alapozását többféle módon oldották meg: kőtömbökre, esetleg a földre fektetett fagerendák képezték a favázas házak alapjait. A földön futó gerendák tölgyből készültek, az ellenálló képességüket kezeléssel, esetleg pörköléssel növelték. Napjainkban e házak alapja is beton, vasbeton, és komoly szigetelést helyeznek az alapszerkezetre.

A favázas épületek arculatát a látható oszlopok, a közöttük húzódó kötőelemek, valamint a szerkezet merevségét biztosító ferde dúcok, támaszok határozzák meg. Ez utóbbiak mind a sarkokon, mind a közbenső mezőkben elhelyezkedhetnek. A harántfalak (válaszfalak) és a főfalak csatlakozásánál mindig állt egy oszlop, ez támasztotta oldalról a harántfalakat.

A faváz szerkesztésének szabályait sok évszázadon át alakították ki az ilyen technológiát használó nemzetek. A különféle fakötések, csatlakozások lehetőséget adtak bonyolult alakú, elrendezésű épületek létrehozására, ugyanakkor lehetővé tették építtetőik és megalkotóik számára, hogy megmutassák a szép iránti fogékonyságukat.

Maguk a vázak általában fenyőből készültek, eleinte bárdolt - hasított -, majd fűrészelt megdolgozással. A pontosan lemért, leszabott gerendákat, oszlopokat először próbaképpen összeállították. Ekkor alakították ki azokat az igen bonyolult fakötéseket, melyek szegezés, csavarozás nélkül is biztosították a keretszerkezet állékonyságát. Gyakran előfordult, hogy a ház anyagát az építkezés helyétől távol gyártották le. A műhelyben a vázat összeillesztették, az egyes elemeket bejelölték, beszámozták majd újra szétszedték a szerkezetet. A helyszínre szállítás után a korábban elkészült alapra aztán már egyszerű volt a faváz felállítása.

A vázas építésnek megvoltak a megfelelő előírásai, melyek leginkább a biztonságot szolgálták.

Ilyen például, hogy két egymás feletti mezőben a ferde dúcok - a megfelelő merevség biztosítása érdekében - nem futhatnak párhuzamosan, a födémgerendákat hosszgerendákra fektetik, az oszlopokat alul küszöbgerendák, felül koszorúgerendák fogják össze, stb. A gerendák és oszlopok általában 80 - 100 centiméterre kerülnek egymástól

A fachwerk-es épületek jellegzetes képéhez hozzá tartozik az a megoldás, miszerint az épület felső szintje kiugrik, szélesebb, mint az alatta található: ezzel nem csak teret nyertek, hanem a konzolosan túlnyúló gerendák erőjátéka is kedvezőbb lehetett.

Az elkészült faváz oszlopainak oldalára háromszög, négyszög keresztmetszetű lécezés került. Ennek célja a kitöltő téglafalazat stabilitásának biztosítása: a favázzal érintkező téglák oldala a lécezésnek megfelelő hasítékot kapott.

A váz megtervezésekor igyekeztek a kitöltő téglafalazat méreteihez igazodni: a téglák magassági méretének és a hézagnak a többszöröse volt az oszlopok magassága.

A falazatok - éppen a látványos váz bemutatása érdekében - gyakran vakolatlanok. Vályog kitöltésnél természetesen szükséges a vakolás, ilyenkor maga a váz látható marad.

A favázas épületek több olyan előnnyel rendelkeznek, mely akár napjainkban is indokolttá tenné alkalmazásukat:

- megfelelő előregyártás esetén a hagyományos falaknál jóval gyorsabban megépíthetők,

- hagyományos, természetközeli anyagból állnak,

- akár több szintesek is lehetnek, amely a tömör vályogfalaknál, vert falaknál nehezen kivitelezhető,

- a falazatok vékonyabbak lehetnek, ezzel anyag és hely takarítható meg, igen változatos alaprajzi kialakítás lehetséges a vázas szerkezet alkalmazásával.

Sajnos hazánkban mind a régi épületek, mind az újonnan épültek között is csak fehér hollóként találkozunk ezzel a falszerkezettel.

A XVII-XVIII. században jelentős német betelepülés történt hazánkban. Az akkor hazánkba kerülő német csoportok (melyek között ugyanúgy voltak svábok, mint szászok) igyekeztek a hazai építési szokásaikat - ezzel a fachwerk-építkezést - meghonosítani, ám a hazai fahiány, majd a befogadó nemzet szokásaiba való beolvadás teljesen eltüntette e szándékot.

Napjainkban is a faanyag drágasága a favázas építkezés egyik hátráltatója, bár legalább ennyire oka ennek az, hogy az építeni akarók, a tervezők, szakemberek sem ismerik e módszereket - leszámítva természetesen az új típusú favázas épületeket, ahol már mindenféle hőszigetelő, kitöltő anyaggal, falemez burkolással oldják meg a falazat összeállítását. De ez már egy másik történet.

Az építészet, építőmesterség olyan "tudomány", melyről órákon, napokon át lehet beszélni. Ám van egy régi kínai mondás: ezer szónál többet ér egyetlen kép. A következőkben a sok beszéd helyett inkább rajzokon, fotókon mutatom be a fachwerk építkezést, az alkalmazott szerkezeti megoldásokat (természetesen rövid magyarázatokkal), mert így sokkal könnyebb megismerni és megérteni a dolgokat.

Természetesen, ha valami részletesebben érdekel, vagy segítségre van szükséged, szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre az alábbi email-címen:


FACHWERK HÁZAK SZERKEZETEI

(képgaléria)


Fachwerk falazatok fő részei

a-talpgerenda, b-sarokoszlop, c-osztó oszlop, d-rejtett állóoszlop a válaszfal csatlakozásánál, e-belső állóoszlop falcsatlakozásnál, f-ferde dúc, g-koszorúgerenda, h-szemöldökfa, i-párkánygerenda, k-vízszintes osztók, l-második szint padlógerendája, A-harántkoszorú, B-födémgerenda

(forrás: Taschenbuch für Bauingenieure - Berlin 1921)


Fachwerkfalazat sarokkiképzése

A-haránt talpgerenda, B-talpgerenda, C-harántgerendák. Megfigyelhető, hogy az elemek kötésének biztosítására kovácsolt kötővasakat alkalmaztak.

(forrás: Taschenbuch für Bauingenieure - Berlin 1921)


Fachwerkfalazat alapozása

(forrás: Hans Issel: Der Holzbau das Fachwerk - Leipzig 1900)


Talpgerenda sarokkapcsolata

A sarokkapcsolat alatt szilárd alap (jelen esetben beton) található. A sarokoszlop pontosan a kapcsolásra esik a jobb teherelosztás érdekében. A régi talpgerenda repedéseit S alakú kapcsokkal fogták össze.

(A felvétel a szentendrei skanzenben készült 2003 őszén)


Példák az állóoszlopok és a talpgerenda csatlakozására

Az első képen egy, a válaszfal alatti haránt talpgerenda és a hosszanti talpgerenda csatlakozásánál álló oszlop látható. A második képen falcsatlakozó és közbenső oszlopok sorakoznak. Az oszlopok ideiglenesen ferde lécekkel kerültek megtámasztásra. A harmadik képen régi, eredeti, görbe fából készült ferde dúc támasztja az oszlopot.

(A felvétel a szentendrei skanzenben készült 2003 őszén)


Az állóoszlopok és a kitöltőfalazat csatlakozási megoldásai

Bal oldalt (c) a falazati elemek és az oszlopok idomba faragásával. Jobb oldalt (a-b) hagyományos, rászegezett léccel.

(forrás: Taschenbuch für Bauingenieure - Berlin 1921)


Az állóoszlopok és a kitöltőfalazat csatlakozási megoldása

Az előző kép jobb oldali része nagyítva

(forrás: Göllner János: Az építő kisgazda - Bp. 1936)


Az állóoszlopok elhelyezése a falsíkban

Fig.37: az oszlopok szélesebbek a falnál és a fal belső síkjában állnak, fig.38.: az oszlopok szélesebbek a falnál és annak külső síkjában állnak, fig.39.: a fal vastagabb, mint az oszlopok, és belülről körülveszi azokat.

(forrás: Hans Issel: Der Holzbau das Fachwerk - Leipzig 1900)


Néhány szép fachwerk-mező kialakítás

(forrás: Hans Issel: Der Holzbau das Fachwerk - Leipzig 1900)


Fachwerk falazat vályogtégla kitöltéssel

Figyeljük meg, hogy a felső szint ferde dúcai a középen futó mestergerenda feletti gerendaszakaszra terhelnek. A kitámasztó dúcokhoz kapcsolódó téglák széle ferdére van leszabva.

(A felvételek Kalaznón készültek 2008-ban)


Fachwerk falazat tégla kitöltéssel

(Miskolc, Avasi pincesor 2008)


A több szintes fachwerkfalazat csatlakozó szintjeinek részletmegoldásai

(koszorúk, párkányok, födém- és padlócsatlakozások)

(forrás: Hans Issel: Der Holzbau das Fachwerk - Leipzig 1900 és Taschenbuch für Bauingenieure - Berlin 1921)


Fachwerk homlokzatok Németországból a XIX. század végéről

(forrás: Hans Issel: Der Holzbau das Fachwerk - Leipzig 1900)


Fachwerk szerkezetű templom bejárata feletti csomópont

(Nyíregyháza-Sóstói skanzen - 2008)


Fachwerk falazatok ablakmegoldásai

A nyílászárók felett a terhet mindig a vízszintes szemöldökfák viselik. Az ablakok alakjait a kitöltőszerkezetek határozzák meg (a 154. képen egyszerű háromszög alakú deszkázattal, a 155. képen ferde lécezéssel, míg a 156. képen ívesen hajlított elemekkel).

(forrás: Hans Issel: Der Holzbau das Fachwerk - Leipzig 1900)


Érdemes ellátogatni az alábbi honlapokra is:

Somfai Attila: Ízelítő a múlt század faépítés tudományából

Német nyelven: Fachwerkhaus.de


← VISSZA A KEZDŐLAPRA


Ha valami érdekel, esetleg segítségre van szükséged:

Mednyánszky 2006-2014